Szívkórház

A balatonfüredi Állami Szívkórház története visszanyúlik a XVIII. századba, amikor az 1716. évi tihanyi apátsági birtokösszeíráskor beírják, hogy Füreden savanyúvizek vannak. A kórház helyén Tenkovits Miksának másfél holdas telke volt, ezen fakadt az a forrás, melyhez fürdõházat építtetett és 10 fürdõkádban kazánnal melegített savanyúvízben biztosított fürdést a vendégeknek.

Ettől kezdve folyamatosan üzemelt fürdőként, és minden új tulajdonosa bővítette, átépítette. A XX. század elején már nemzetközileg ismert szanatóriumnak számított (ezért vlasztotta a nagy hindu költő, Rabindranath Tagore is 1926-ban).

1949-ben állami kezelésbe került az intézet, és évtizedeken keresztül Állami Kórház néven muködött. 1962-1968 között  korszerûsítették a kórház berendezéseit, kardiológiai rehabilitációs központtá alakították át a szív- és keringési betegségben szenvedők számára.

A kórház környéke védett gyógyövezet. A gyógyítás terén elért eredmények alapján  Balatonfüredet 1971-ben gyógyüdülõ várossá nyilvánították.