Károlyi palota, Petőfi Irodalmi Múzeum

A Károlyi Mihály (korábban Kecskeméti, majd Egyetem) utcában álló palotát első formájában a török hódoltságot követően, 1696-1698 között Kalcher Márton építette Wilfersheim Miklós élelmezési biztos számára, barokk stílusban. 1744-ben Patachich Gábor kalocsai érsek vette meg, majd 1745-ben Barkóczy Ferenc egri püspök tulajdonába került, aki Mayerhoffer Andrással és fiaival átépíttette.

1766-ban lett a Károlyi családé. Így  a Károlyi család birtokában lévő pesti paloták (Pollack tér – 1863-65, Múzeum u. 11. – 1869-71, Múzeum u. 17. – 1881, Szentkirályi u. – 1897) építését jóval megelőzte. 1799-ben Jung János bővítette már klasszicista stílusban. A ma ismert épületet a reformer  Károlyi Györgynek (Széchenyi István és Wesselényi Miklós közeli barátjának)  köszönhetjük, aki bővíttette, modernizálta, főlépcsőházzal, korszerű istállókkal, könyvtárteremmel látta el, és gazdagon dekorálta. 1831-ben Zitterbarlh Mátyás, 1832-ben A. P. Riegl, majd Koch Henrik bécsi építészek  tervezésével  és Hofrichter József pesti építőmester kivitelezésével. Az első emeleten Ybl Miklós is végzett belső átalakításokat. Így lett Pest egyik legjelentősebb klasszicista műemléke.   

A középen nyíló hármas kapubejárat felett vaskorlátos erkély ugrik ki, fent az oromzatot a Károlyiak grófi címere díszíti. A kapucsarnokból hármas, árkádíves bejárat vezet az öntöttvas korláttal, kandeláberekkel ékesített, vörösmárvány lépcsőfeljáróhoz. Az előcsarnok pihenője feletti részt a hatalmas, nyeregtetős üvegfedél díszes vasszerkezete zárja.

A reformkor politikájának és irodalmának neves alakjai mind megfordultak a palotában. 1849. január 8-án itt fogták el Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, 1849-50-ben Jellasics, majd Haynau szállása lett. Itt született 1875-ben Károlyi Mihály, az 1919-es első magyar köztársaság elnöke.

Károlyi  Mihály 1910 körül a palota lebontását, helyébe bérpaloták építését tervezte. Ez alkalomból „A Károlyi-palota utolsó napjai” címmel közölt több képpel illusztrált két oldalas búcsúzó bemutatót a Vasárnapi Újság  1912 március 24-i száma, mielőtt „a palotával együtt egy darab magyar történelem is esik a csákánynak áldozatául”.  Végül a bontásra nem került sor, helyette a gróf modern fürdőszobákkal, új konyhai felszereléssel korszerűsítette a palotát, az istállók egy részének helyére autógarázst építtetett. Az épület déli szárnya Wälder Gyula terve nyomán az 1930-as években nyerte el végső, az egésszel harmonizáló kialakítását. A palotához tartozó kertet 1932-ben rendezték és közkertté nyilvánították („Károlyi-kert”).

1928-ban a főváros vásárolta meg a palotát, itt nyert méltó elhelyezést 1953-ig a Fővárosi Képtár gyűjteménye. 1957-ben megnyílt az épületben az 1954-ben alapított Petőfi Irodalmi Múzeum. 1946-ban Károlyi Mihály visszakapta az épületet, majd ünnepélyes keretek között újból felajánlotta a közművelődés javára. A család részére csupán egy lakosztályt tartottak fenn egészen 1997-ig az északi szárny végében.

A harmadik képen a palota mellett, az Egyetem tér felé,  még áll a Wenckheim-ház, ahol az ott lakó Vachott Sándornál vendégeskedő Petőfi beleszeretett a szintén ott lakó Csapó Etelkába, akinek 1845-ben bekövetkező korai halála ihlette a Cipruslombok Etelka sírjáról versciklust. És ebben a házban házban húnyt el  1876-ban Deák Ferenc. A Wenckheim-házat az 1890-es évek végén bontották le, megnyitva a Károlyi kert felé a Kaplony, később Henszlmann Imre utcát.