telefon légvezeték tornyok

1881. május 1-én – a Puskás fivéreknek köszönhetően –  megnyílt az ország első telefonközpontja a budapesti Fürdő (ma: József Attila) utca 10.-ben. 1904-ben adták át az első, kifejezetten telefonközponti funkciót ellátó épületet a Nagymező utcában: a Teréz központot. A második telefonközponti épület a mai Horváth Mihály téren álló József volt, melynek átadása az első világháború miatt igencsak késett, s csak 1917-ben nyílt meg. E fejlődés keretében a kezdeti 25 előfizető helyett az I. világháború időszakáig  már több tízezer állomást kellett összekötni.

Kezdetben ez a házak külső homlokzatára szerelt légvezetékeken történt, amelyeket a tetőkön elhelyezett huzaltornyok fogadtak. A szereléshez meg kellett szerezni a háztulajdonosok engedélyét, emellett a számtalan vezeték és huzaltorony ronda is volt.  Különösen maguk a telefonközpontok néztek ki vadul, hiszen minden vezeték innen indult, illetve ide érkezett. Az első föld alá vitt vezetékszakasz átadására tehát nem kellett sokat várni: 1893-ban a mai Paulay Ede és Petőfi Sándor utcák között építették ki.

A huzaltornyok látványa segíti a régi képek, képeslapok időzítését is: ha ilyet látunk, akkor az 1881-1900 közötti időszakra datálható.