Margitszigeti artézi hévforrás

A Margitsziget előzményét képező három sziget egyikén, az 1870-ben elkotort  Fürdő szigeten már az 1850-es években vizsgálták a  felbukkanó hévforrásokat. Ezt is  figyelembe véve Zsigmondy Vilmos bányamérnök a Margitsziget nyugati partján 1866 végén artézi kút fúrásába kezdett. 1867 májusában a 118,5 m mélységű kútból nagy mennyiségű 43,8 C°-os hévvíz tört a felszínre, sziget szintje fölé 9,48 m-re emelkedve. (A kút ma is létezik és emléktábla hirdeti alkotóját a margitszigeti Halas tónál.)

E kútra alapozva bízta meg József főherceg Ybl Miklóst az egész szigetre vonatkozó fürdőszigeti fejlesztési  terv elkészítésével. Ennek keretében 1873-ra elkészült a neoreneszánsz Szent Margit Gyógyfürdő, 1945-ös súlyos sérüléséig  a sziget legszebb épülete. Ezen kívül két vendéglő, több villa, a Kisszálló, a gépház és a neoreneszánsz Nagyszálló. Ekkor alakították ki mesterségesen elhelyezett sziklák segítségével a vízesést is.