Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) 1945 előtt

Az áruminta- és nemzetközi vásárok történetét az 1896. évi Országos Millenniumi Kiállításon a Városligetben megjelenő kereskedelmi és iparkamarák pavilonjaitól számíthatjuk. Ezt követően 1906-ban a Vigadó földszintjén, majd 1907-től ismét a Városligetben rendezett „Márciusi Vásár”, 1913-tól  „Tavaszi Vásár” és „Keleti Vásár”  említhető. A világháborút követően 1920-ban a XI. „Árumintavásár”-ra, 1922-től „Budapesti Árumintavásár”-ra került sor, végül 1925-ben szervezték meg az első „Budapesti Nemzetközi Vásár”-t (BNV-t).

Az 1930-as években a rendezvény folyamatosan fejlődött, a látogatószám emelkedett, minden évben kiállításra került valami új, valami világszenzáció.

A II. világháború során a vásár pavilonjai elpusztultak. A vásárterület központi épületének számító Iparcsarnok (1885, tervezte Ulrich Keresztély) is ekkor rongálódott meg annyira, hogy le kellett bontani. Az előtte 1896-ban állított „Sió tündére” szökőkutat  (tervező Marmorek bécsi mérnök, szobrász Mátrai Lajos György, öntő Beschoner) már az 1930-as évek végén elbontották.

A vásári történet csak 1955-ben folytatódott a „Budapesti Helyipari Vásár”, majd 1962-től ismét a „Budapesti Nemzetközi Vásár”  megrendezésével, a ’70-es évek közepéig még városligeti helyszínen, de új pavilonokban.